Csak szavak. Eszembe jutott, hogy a blogolást akkor kezdtem, amikor az előző olimpia kezdődött (pontosabban nem sokkal előtte), ami mindössze annyit jelent, hogy négy éve már, hogy első gondolataimat belevertem a billentyűzetbe, ami készségesen rögzített mindent. Sajnos lustaságból fakadóan, valamint abból kifolyólag, hogy a gondolat gyorsabb, mint ahogy gépelni tudok a blogolás jó hosszú ideig szünetelt.

Most akkor mégis mi vett rá, hogy megint írjak? Nincs egyszerű indok, de bonyolulttal tudok szolgálni: mostanában számomra is megmagyarázhatatlan okokból szavak milliónyi tömege nyomja szét az agyam, melyek annyira függenek össze csak, hogy az összefűzésükben nyelvtanilag a melléknevek, főnevek, igék ne legyenek disszonánsak. Amúgy nincs értelmük, csak jönnek egymásután, és ha le tudnám írni ezeket, akkor talán visszaolvasva egy kis lélektani önelemzéssel meg tudnám állapítani, hogy vajh' miért is bugyog bennem a szóleves. És legfőképpen mit akar?

Volt, hogy félálomban jöttek a gondolatok, és először nem tulajdonítottam neki  nagy jelentőséget, mert a végén bealudtam mindig, és ez nem kavart fel. Mikor azonban éberen is jött a szóáradat, akkor már elkezdett érdekelni az ok és elkezdtem figyelni, hogy mik jutnak eszembe, és mik válthatják ezt ki. Szórakoztató, ugyanakkor aggasztó is egyben és kíváncsivá tesz, hogy mi fog később történni, mert tényleg fogalmam sincs mi történik velem..

A blogírást hanyagoltam tavaly egész évben, és az, hogy a gondolataim még mindig gyorsabbak, mint a gépelő-tehetségem, semmit sem változott. Akkor mégis hogyan lesz ebből bármi is?
Annyit tudok csak, hogy mindent leírni nem fogok, ami kiáramlik a gondolataimból és verbális nyomokat hagy maga után, pusztán csak rögzítek néhány gondolatot, amit kiderítettem ezekből a szavakból.

Izgalmas kalandnak ígérkezik.