Új élet kezdődött. Pályafutásom a Pannonnál lassan egy hete befejeződött, új életet kell kezdenem.

Egy picivel több, mint öt évet dolgoztam a kék propelleres cégnek, amikor is a tervezett létszámleépítés forró levesébe beleszórtak. Nem tudom milyen ízt adtam hozzá, de bízom benne, hogy nem elrontani akarták a tányér tartalmát. Őszintén szólva meglepett a dolog, mert érzésem szerint - de lehet, hogy tévedek - minden tőlem telhetőt megtettem, hogy jó munkaerő legyek. Mindegy, a leves még forró, kicsit kavargatni kell, és ha már ehetőre hűlt, akkor remélhetőleg belekóstolnak majd, és finomnak találják azok, akik ebből a levesből merítenek.

Pozitív vagyok, bízom benne, hogy az élet ezt valami céllal tette velem, és vár rám egy jobb világ. Ami egyedül fáj, hogy sok jó emberrel ismerkedtem meg, akikkel most nem tudok napi szinten találkozni ezután, őket nem szeretném (vagy legyünk inkább konkrétak: nem akarom) elveszíteni.

Most, hogy elvégeztem az agykontroll alaptanfolyamot, már van is célom, amit segítségével el tudok és el is fogok érni.

Március 15-e van, Magyar Nezeti Ünnep. Nekem ez a nap mától kettős ünnep lesz: ma kezdődik életem hátralevő része. A jeles alkalomból a blogot is új köntösbe varázsoltam, egy zöldebb, megnyugtatóbb, ugyanakkor modernebb és elegánsabb külsőt adtam neki.

Echoes, Silence, Patience and Grace. Grace, vagyis jóindulat, kegyelem, báj. Úgy érzem kegyelmet is kaptam ezzel a változással, de ugyanakkor a jóindulat kifejezés is helytálló jelen helyzetben. Egy jóindulatú változás veszi kezdetét.