Türelem. Kivárni a végét valaminek, vagy csak várni valamit általában. Ha feladod a várakozást, véged van: türelmetlen vagy... sietsz. De hová?

A türelmesség nagyon jó tulajdonság, aki rendelkezik vele. Aki meg nem, annak nagyon rossz. A tűrőképesség határainak felmérése, ezen határok szükségszerű bővítése vagy esetenként szűkítése az életbenmaradás feltétele. Minden eseményhez, tevékenységhez más-más határok vannak. Amikor a fizikai szükségleteidről van szó, amikor a kényelmedről, amikor az önzőségről, a szeretetről, szerelemről. A legrosszabb, hogy ugyanazon helyzetekben is más-más a türelmünk - függvén a hangulatunktól, az állapotunktól. Így ha belegondolok, akkor nincs türelmes ember, csak egyik lehet a másiknál türelmesebb.

Ahhoz, hogy a határainkat optimális szintre mozgassuk, nagyon sok önuralomra, önismeretre, akaraterőre és kitartásra van szükség. A türelem tanulható, akár mesteri szinten is elsajátítható tulajdonság. Nekem személy szerint kellene vennem pár leckét, mivel sohasem volt az erősségem.

A minap egy zsúfolt üzletközpontba ugrottam be egy kábelért, de ahhoz, hogy az üzletbe eljussak, keresztül kellett mennem az egész épületen, ami tele volt boltokkal, és nem utolsó sorban egy hullámzó tengerként mozgó embertömeggel. Csak hogy a 2-3 percre tervzett út kissé meghosszabbodott, mert a tenger hullámai összevissza csapkodtak körülöttem, akadályozva továbbjutásomban, vagy eltérítve irányomtól. Mikor kijutottam a bevásárlóközpontból addigra tele lettem dühvel, kifejezetten ideges lettem. És miért? Mert nincs türelmem. Mire hazaértem már teljes mértékben átalakult a dühöm szégyenérzetté, hogy ennyire nem vagyok képes alkalmazkodni. És itt a kulcsszó. Alkalmazkodás. Ezek szerint a türelem egyfajta gyilkosa az önzőség is...

Ha megtanulunk önzetlenebbek lenni, illetve toleránsabbak vagyunk, akkor leszünk türelmesebbek is.

Az abszurdum az egészben az, hogy nem bírom kivárni, hogy mikor leszek már türelmes?!