Visszhangok. Egy hang vagy hangsorozat egyre halkuló, megkopó ismétlődése, ahogy nagyobb térben a tárgyak felületéről visszaverődik. Vagy csak egyszerűen egy effektus: visszahallani azt, amit rövid időn belül már hallottál valahonnan.

Visszhang varázsa a visszatérés, ahogy a természet és a fizika reprodukál egy hangot, amit valami vagy valaki kiadott. A visszhang azonban lehet emlékeztető is abban az értelemben, hogy ha valami visszhangzik a fejemben, akkor az azért történik, mert emlékeznem kell rá. Vagy azért, mert én így szeretném, vagy pont ellenkezőleg: nem akarom, de nem szabadulhatok a gondolatától sem.

A visszhangok lehetnek akár korábban eltárolt, de már halványuló információk is. A hosszú távú és rövid távú memóriám közötti kötélen táncoló élményelemek, akik egy ismerős motívum újbóli felbukkanásának hatására menekülnek a feledés homálya elől.

Minden hang visszaverődik valahol, és tovább folytatja útját a közvetítő közegben. Az már más kérdés, hogy közben mely tulajdonságai változnak. Ha mondok valamit Neked, akkor az is visszaverődik a füledben, ezeket átkódolva kapnak értelmet számodra a hallottak. Te magad is megteheted ezt mással, és ha ugyanazt az információt hordozza a hanghullám, akkor azzal te is a visszhang részesévé váltál. Így lesz egy információnak visszhangja.

A hang azonban a sok ütközéstől előbb-utóbb eltorzul, elgyengül, szétbomlik,  majd végleg megszűnik. Az a visszhang él a legtovább, amely a sok ütközés során a legkevésbé gyengül, legkevésbé torzul.

A visszhang azonban mindig véget ér valahol. És akkor utána nem marad más, csak a csend...