Egy másik ország. Más levegő, más színek, más emberek, más habitus. Más hozzáállás, más világkép, más gondolkodás. Ez lenne London.

Azt hittem, hogy nehezen fogok hozzászokni, hogy a busz jobbról jön és nem balról - tévedtem. Jó, mondjuk úgy könnyű, hogy ha a zebránál gondolnak az átlag európaira is, aki balra néz, majd jobbról elcsapja az autó: mindenhol ki van írva, hogy merre nézz, de ha egy kukkot sem tudnál angolul, még akkor is van a nyíl, ami mutatja merre nézz.

London szép város, és büszke arra, hogy közkedvelt turista-látványosság. Mindenhol a központban vannak London boltok, ahol milliónyi szuvenírt lehet begyűjteni fontokért vagy akár pennykért. Igaz, hogy frekventáltságtól függően ugyanazok a cuccok akár másfélszer (vagy kétszer) többe kerülnek az egyik helyen, mint a másikon, de ez valahol érthető. Pesten is van egy Váci utca, nem? Na ugye. De a magyar székesfővárost hagyjuk egyelőre.

Szóval London. Hatalmas. Lakosainak száma megközelítőleg 8 millió, de a számos állandó látogató miatt többnek hat. Tiszta. Első ránézésre legalábbis biztosan, de nem is csikkeket, hulladékot vagy rothadó kajadarabokat keresni mentünk oda, és egyszer sem vettük észre, hogy egy szemétkupac vagy egy graffiti zavarta volna meg a látványt.

Udvariasak. A zebránál előzékenyen az autósok megálltak, hogy átmehessünk, a metrón csúcsidőben nem rendeztek versenyt abból, hogy vajon melyik kocsiba lehet több utast préselni, hanem inkább megvárták a következő szerelvényt. A legtöbb helyen mosolyogtak az emberek. Vették a fáradtságot, hogy elmagyarázzák türelmesen mégegyszer, amit mondtak - mert elsőre nem mindent értettünk.

Furcsa viszont az, hogy az üzletekben (legyen szó akár egy London boltról vagy egy gyorsétteremről) főleg színesbőrű emberek (indiaiak, feketék, kínaiak) dolgoztak, mintha az "igazi" angolok nem is dolgoznának csak bankban és irodákban.

A közlekedéssel kapcsolatban én úgy gondolom, hogy a londoni békávé (Transport for London - TfL) egy jól szervezett és viszonylag egyszerűen átlátható tömegközlekedést tesz lehetővé 11 metróvonallal, a felszíni vasúttal, könnyűvasúttal és számtalan buszjárattal. Mindenre kiterjedően lehet tájékozódni, persze a Google Earth előtte sokat segíthet, ha már megvannak az uticéljaid :)

Az árakat illetően lehet mondani jót is, rosszat is. Alapvetően drága hely Anglia, London pláne. A hetijegy a tömegközlekedésen annyi, mint itt egy havi bérlet, de ha belegondolunk a színvonal és a hálózat ezt indokolja is. Az alapvető élelmiszerek is drágábbak, mint itthon - érdemes ezért itt is a nagy üzletláncoknál (Tesco, Sainsbury's vagy Marks & Spencer) bevásárolni, az viszonylag olcsóbb. Az ellenkező példa a Primark üzletlánc. Olcsó a ruha itt, bár ezt sokan egy kalap alá veszik a "szar"-ral. Mivel azonban nem minden nap jutok ki ilyen helyre, ezért bevásároltam és majd kitapasztalom, hogy ami olcsó az lehet jó is, vagy tényleg ez csak egy álom. Mindenesetre ~96 Fontból (jelenlegi árfolyam szerint cca. 32.000 Ft) vettem magamnak 3 nadrágot, 3 pulóvert, egy mellényt, 5 inget (3 nyakkendővel), 5 pólót, két trikót, egy ujjatlan pólót, 20 alsógatyát, 10 pár zoknit. Nos, majd meglátjuk, hogy mi meddig bírja, egy próbát megér.

És persze a híresen szép zöld gyep a parkokban. Hyde, Green, St. James, Greenwich és még számos park szinesíti a city-t. Most virágzanak a magnóliák, a nárciszok és számos vadvirág. A fák koronái még csupaszok, de a fű valóban nagyon zöld.

Ami trének mondható, az a kaja. Olajos, sápadt, íztelen kajákat láttunk, enni nem is nagyon ettünk ezekből (mert drága is), inkább KFC és McDonald's, az valamennyire standard minőséget biztosít mindenhol. A tradicionális Fish & Chipset megkóstoltam azért egy pubban, bár nekem nem jelentett többet egy sótlan rántott halnál, vízízű sültkrumplival. Nem baj, ez is megvolt.

Összefoglalva jól éreztem magam, érdemes elmenni Londonba, akár többször is. Emlékképek itt. Ott éreztem először komolyan, hogy kis országunk mennyire el van maradva a nyugattól és hogy mennyi mindent tanulhatnánk másoktól, hogy jobb legyen ez a világ. Értelmezzük hát ezután, hogy vajon a metró peronján mire is akartak célozni azzal, hogy "Mind the gap"...