Bizonytalanság. Nem tudjuk mit hoz a jövő. A múltat ismerjük és a jelent, egy téves prognózis akár végzetes hibához is vezethet. Találgatunk, spekulálunk, számítgatunk, modellezünk. És feszültek vagyunk, elképzelésünk sincs mi lesz.

Válságról szól minden, még ha nem is kimondva, de legalább érzékeltetve. Visszafogott jólét, mérsékelt lazaság, szürkülő színárnyalatok, szorongó tekintetek, leszegett fejek, halkuló moraj. Mintha vihar készülődne. Kicsit úgy érzem, hogy az általános hozzáállás az, hogy inkább jöjjön minél előbb a vihar, legyünk rajta túl, de hiányzik az a tudat, hogy milyen erős vihar lesz, és mit fog elvinni a szél magával, mit mos majd el az eső. És nem bírjuk ezt a bizonytalanságot. Pedig legbelül sokan már tettünk azért, hogy a lehető legkisebb kárral ússzuk meg.

Már néhány helyzetben több mindenről lemondtunk a későbbi rosszabb elkerülése érdekében, nem egyszer vállaltunk olyan dolgokat, amit eddig nem (mert a kényelmünket sértette), csak hogy ne érjen minket nagyobb kár. És még mindig itt vagyunk. Mert képesek vagyunk megállni a lábunkon nehezebb időszakban is - várva a vihar elmúlását.

És lám, az elcsépelt bölcsesség most nagyobb figyelmet kap: igazából akkor értékelünk valamit, ha már elvszetettük. Nem amikor még megvolt. A válság változással, változtatással jár. Az ilyen változást először mindig óvatosan közelítjük meg, elsősorban a gyanakvás, a negatív következmények oldaláról. Ezután hajlamosak vagyunk túlzott érzelmekkel reagálni, felnagyítani a dolgokat irreálisan, és ezzel végül olyan következtetést levonni, ami aztán végül a katasztrófához hasonlító állapothoz közelít.

Ezért kell most ésszerűnek lenni, higgadtan gondolkodni és látni a dolgok mögött az okokat, a miérteket. És ha látjuk, akkor utána fogadjuk el. Ha elfogadtuk, akkor keressük benne a jót és a szépet. Leginkább azt, hogy tanulhatunk belőle, és alakíthatjuk mi magunk is, hogy jobb legyen. Így talán igazzá tehetjük azt, hogy a változás valóban gyönyörködtet.

Ezáltal győzhetünk a bizonytalanság felett is, mivel magunk tudjuk meghatározni, hogy mi az, ami biztos, és magunk tudjuk életünk ezen szilárd elemeit olyanná formálni, amilyennek szeretnénk. Ha ezt sokan tesszük egyszerre, akkor előbb-utóbb a bizonytalan tényezők elmúlnak.