Egy meghozott döntés. Életünk aprónak tűnő mozzanatai a döntéshozatalok, ugyanakkor jelentős szerepük van jövőnkre nézve. Vagy akár máséra is.

Egy döntés mindig egy komplex folyamat végeredménye. Számos tényező vizsgálata, egymáshoz való viszonyának ellenőrzése előzi meg, és hogy a döntés minél határozottabb legyen, sokszor újra kell tervezni, akár a GPS teszi az általa bonyolult algoritmusok során megállapított útvonal esetében, ha azt mi nem tartjuk be.

A döntésünk kevés esetben semleges, legtöbbször jó vagy rossz. Természetesen törekszünk arra, hogy jó döntés szülessen, ugyanakkor figyelmbe kell venni azt a tényt is, hogy társas lények vagyunk egymással interakcióban, és fontos, hogy a véleményünk szerint jónak ítélt döntés minél kevesebb társunknak legyen kedvezőtlen. Vannak persze esetek, amikor nincs teljesen jó döntés, ilyenkor a kevésbé rosszat választjuk, amit persze legtöbbször a saját kényelmi szempontjaink vezérelnek. Igen. Aki a sorok között az önzőség jeleit vélte felfedezni, az abszolút nem tévedett (nagyot).

A döntés egy mérföldkő. Valami olyan történik, aminek a kimenetele az én kezemben van. Ha kimondom, vagy leírom, azzal végelegessé teszem. Vissza már nem fordítható, semmissé nem tehető, meg nem történtté nem nyilvánítható. Ez olyan, mint a bíróságon elhangzottak. "Ezt kérjük, a jegyzőkönyvből törölni". Oké, onnan lehet, de a fülekből a hangot, a fejekből a gondolatot már nem. Sokszor használják érzelmi, észlelési fegyverként más kontinensek bíróságain - hiába törölték a jegyzőkönyvből, az esküdtszék tagjai hallották, és ha jelentősége van, akkor bizony nem fogják - egyszerűen nem tudják  - figyelmen kívül hagyni.

Én hoztam egy döntést. Az, hogy jó döntés, vagy sem, az csak az idő múlásával fog kiderülni, ha majd visszagondolok valamikor a jövőben erre a pillanatra. Mindenesetre most egy változáson megyek keresztül ezáltal. Egyelőre úgy érzem, hogy igen, ettől jobb lesz a világ, és úgy fogom csinálni, hogy ez a benyomás így is maradjon. Hogy elmondhassam: jó döntést hoztam.