Újévi fogadalmak. Szinte törvényszerű, hogy az új évben az emberek kitalálják, hogy valamit másképp csinálnak, mint eddig, vagy megvalósítanak olyan dolgokat, amit ezidáig nem tettek meg.
Na ja. Ez egyfajta ígéret saját magunknak, és még jó, hogy csak magunknak, mert nincs tétje. Ha lenne valami kár abból, hogy nem teljesül be egyik vagy másik (netán az ég adta világon semmi), az már nem fogadalom lenne, hanem fogadás. Így könnyebb ígéretet tenni, mert ha sikerül, akkor megveregethetjük a saját vállunkat, ha meg nem, akkor sem történt semmi. Persze változtat a dolgon, ha a fogadalmat más is hallja, mert ha netán nem jön össze a dolog, akkor már más is a szemedre hányhatja, hogy "hát igen, ez vagy Te, aki még erre sem képes". Tanulság: a fogadalmaidat magadnak és csakis magadnak tedd, és ha le is írod, akkor úgy csináld, hogy más ne láthassa később, hogy milyen felelőtlen vagy könnyelmű kijelentést tettél. Nem mintha egy kudarcba fulladt fogadalom miatt összedőlne a világ, ha viszont mégis, akkor még most kell felkeresni egy orvost, aki talán tud segíteni. Tanulság #2: ne fogadj meg olyat, amely teljesülésének hiánya súlyos következményekkel járhat.
Pszichológiailag lehetne boncolgatni jó sokáig, hogy mire ez a nagy év eleji fogadalom dömping. Első körben nézzük az időpontot: tételezzük fel, hogy kitalálom, hogy meg akarom mászni a Mount Everestet. Király. De mikor? Június 21-én? Vagy még március 6-án? Általában nem tudja az ember ezt így előre meghatározni (hacsak az olcsó repjegy foglalás miatt muszáj volt), így ad magának egy időintervallumot, amibe valószínűleg bele fog férni. Legyünk nagyvonalúak, adjunk magunknak erre egy egész évet! Na jó, de hát most én ezt kijelenthetem augusztus 8-án is. Ergo következő év augusztus 7-én legkésőbb a Mount Evesrest megmászását kihúzhatom a listáról. Márciusban azonban már gyanús lesz, hogy az az időpont lehet, hogy szeptember 4. volt? A fene se tudja. Nem jó ez így. Oké, akkor számítsuk a születésnapomtól a következőig. Na így már mingyá' más! De még ez sem tökéletes, mert - azon kívül, hogy akár felírhatom a naptárba meg még jónéhány helyre - ki fogja ezt eszembe juttatni időközönként? Hmm. Na és akkor itt jön a képbe az egyszerűség és a lustaság elve egy csipetnyi tömegpszichózissal: hát a naptárban egy év január 1-től december 31-ig tart (ezt könnyű megjegyezni) és mások is mindig újévkor tesznek bátor kijelentéseket. Szuper! Egy gond kilőve.
Na de akkor miért is teszek én újévi fogadalmat? Mert valamivel elégedetlen vagyok. Hányszor hallottam már, hogy egy kiadós buli után azt mondja valaki: "én az életben nem iszok többet alkoholt..." Miért? mert annyira bebombázott, hogy a feje másnap úgy zeng, mint a déli harangszó. És az elég kellemetlen. De ha az embernek nem fájna a feje másnaposan, el is felejtené, hogy mit mondott korábban. Ugyanakkor nem hallottam olyat (bár lehet, hogy van ilyen, de annak úgy kell), hogy "én az életben nem szexelek többet". Olyan fogadalom, amely során arról mondok le, amit szeretek és fontos, hogy a lemondással nekem egy cseppet sem lesz jobb, annak mi értelme? A legtöbb ember elégedetlen valamivel: a testével, a fizetésével, a munkatársaival és még sorolhatnám. A fogadalmai ezekre összpontosulnak, hogy javítson rajtuk, vagy végérvényesen megszűntesse ezeket. Például itt van a dohányzás. Sokan le akarnak szokni, de itt is valami elégedetlenség van a háttérben, na de mi az? Aki dohányzik, az élvezetből teszi, tehát nem az élvezetről akar lemondani, attól neki nem lesz jobb, sőt. Egészségtelen? Akkor minek szokott rá? Ezt már akkor is tudta, amikor először rágyújtott. Drága? Hoppá. Itt van a kutya elásva. Tanulság #3: a fogadalom tuti, hogy azért van, mert van valami, amiről tudod, hogy rossz, és azon változtatni kell, de nem olyan egyszerű.
Tény, hogy van ennek egy finomabb formája, amikor az élvezet a cél, amikor a fogadalom tárgya nem egy rossz dologtól megaszabadulni, hanem egy kívánság beteljesülése, mint például a fent említett hegycsúcs meghódítása. Ha viszont megtekerjük a gondolatmenetet, akkor itt is fény derül arra, hogy elégedetlen vagyok magammal, mert bizonyítani akarok ezzel, hogy igenis fasza gyerek vagyok. Ha nem teszem meg, akkor nem vagyok fasza gyerek, tehát elégedetlen vagyok, mert én fasza gyerek szeretnék/akarok lenni.
Az elérendő célnál fontos valóban, hogy szeretnék vagy akarok, illetve meg tudom tenni, vagy sem. Az akarat erősebb, de ezt mindenki tudja, ezért nem kezdek ezzel kapcsolatosan kiselőadást írni. Ahhoz, hogy valamit elérj, nem elég álmodozni, az akaratod is bele kell vonni.
De jó ha tudjuk azt is, hogy mik a határaink. Valaki szeret biztosra menni, ezért olyan dolgokat fogad meg, ami könnyűszerrel elérhető, mintha csak azt mondaná, hogy "holnap elmegyek a boltba". A ló meg annak másik oldalának esete sem szerencsés: "kettévágom a főnököm fejét láncfűrésszel a jövő hét elején".
Jó, előfordulhat, hogy tényleg valaki idén kihugyozik az Eiffel torony tetejéről, mert ezt fogadta meg, de jó ha a realitás talaján tudunk azért maradni.
Szóval ne legyünk felelőtlenek, ha mindenáron meg akarunk fogadni valamit erre az évre, akkor jól gondoljuk át, kellő komolysággal. Ha nem gondoljuk komolyan, akkor inkább ne is fogadjunk meg semmit.
Én annyit megfogadok, hogy idén megpróbálok legalább 20 bejegyzést tenni ezen a blogon.
Boldog - beteljesülő fogadalmakban gazdag - Új Évet kívánok!
