Emberi értékek. Az érzés, hogy valaki szívből gondol rád: megnyugtató, és boldogsággal tölt el. És amit kapsz, azt szívből kapod.

A napokban sikeresen betöltöttem 27. életévemet, ami azért már közel van a harminchoz, de elkeseredni emiatt abszolút nem érdemes. Egy kedves ismerősöm felhívott, hogy felköszöntsön,  általában csak egymás születésnapján szoktunk egymásnak erőt, egészséget (és kitartást) kívánni. Régebben sokat beszélgettünk az élet dolgairól, nevettünk (inkább röhögtünk) és baromkodtunk. Most viszont úgy hozta a sors, hogy a mai napon találkoztunk is, pedig nem lakunk egymáshoz közel, és igazából boldog voltam, mert ritkán adódik erre lehetőség. Csak egy röpke órát beszélgettünk, de alig tűnt 20 percnek, mert jó lett volna vele beszélgetni többet, ahogy régen is tettük. A világ változott, ő nem. Én talán egy kicsit, de úgy éreztem magam egy kis ideig, mint annak idején. És ez jó érzés volt.

A két pohár fehér bor egy kicsit fejbevágott, de ez is csak a régi időket idézte. A múlt elmúlt, kicsit keseregtünk rajta, de azért vidáman telt ez a néhány perc. Arra is rájöttem, hogy az akkori értékek még mindig jelentenek az ember számára valamit, bár egyre kevesebben érzékelik, hogy ezek mennyire fontosak, a mai életünkben is sokat jelentenek. Ma már más az értékrendszer, az idő előrehaladtával a mi akkori értékeink a mai fiatalságnak nem mondanak semmit - tisztelet persze a kivételnek.

Ez a talákozás nekem mindenesetre megerősítette azt a véleményem, hogy a távolság sohasem lehet akadálya egy emberi kapcsolatnak, még akkor sem, ha a talákozás esélye kicsi. És ez is egy emberi érték. Ugyanakkor "La Vie Boheme", barátaim, mert különben elsüllyedünk a valós életben...