Sohamár. Vakáció ilyen szerencsétlen még az életben nem volt, mint a mostani. Pedig jól indult...

Egész előző héten a munkahelyemnek készítettem filmet, amely megközelítőleg 30 órát vett el az életemből, de az eredmény alapján azt mondhatom megérte. Megérdemeltem érte egy kis kikapcsolódást messze a főváros zajától, tiszta levegőn, édes semmittevéssel.

Ám már a vonaton Zalakaros felé megtörtént az első gebasz. Mindketten a kocsi végébe (mellékhelyiség) mentünk, az mp3 lejátszómat az ülésen hagytam. Bár ne tettem volna! Az előttünk ülő házaspár ugyanis elnézte, hogy kik ültek mögöttük, és egy leszállásra készülődő öreg házaspárnak odaaták - teszem hozzá: teljes jóhiszeműséggel - "itthagyták a mobiltelefonjukat" címmel. Az öreg házaspár meg elvette és leszállt vele Balatonszemesen. ????? Nem cifrázom, kicsit meglepődtem, hogy manapság mi történhet az emberrel, de valljuk be, én is ludas vagyok, mert minek hagytam ott? Summa summarum a lejátszót sem a szemesi forgalmi irodában nem adták le, a helyi rendőrkapitányság meg nem igazán veszi fel a telefont. Én azt sem tudtam, hogy hová legyek dühömben és csalódottságomban, szerencse, hogy van egy oldalbordám, aki viszont nem hagyta annyiban a dolgot: kikövetelte, hogy a házaspár (aki odaadta másnak a kütyüt), kártalanítson. A néni belátta, hogy amit csináltak az gáz, és telefonszámcsere után megígérte, hogy át fogja utalni a lejátszó árát. Sajnáltam őket, mert tényleg nem rosszaakaratból történt az eset, de mégsem maradhat annyiban, mert akkor meg én szívok. Így maradt az ígéret, ami ránézésre be lesz tartva, de hát én már nem lepődök meg semmin, ha mégsem így lesz.

Zalakaros, szar idő, fedett élményfürdő és gyógycentrum. Tömeg, sorbanállás számos létesítménynél, zsúfoltság, idegen nyelven hablatyoló multikulturális zsivaj. Bejutottunk végre az aromaterápiás szaunába, ahol halk nyugtató zene szól, apró fények villannak felváltva a mennyzeten és valami vattacukorhoz hasonlítható édes illat terjeng a fa falak között. Ez volt kb egy percig. Majd berongyolt a féltonnás külföldi (talán szlovén) állat a szottyadt feleségével és határértéken felüli decibelben elkezdtek ott öten beszélgetni meg nevetgélni. Egy percig csak a szemem akasztottam ki, mint ahogy a többi nyugalomra vágyó vendég is, majd a talán köznyelvben is egyértelmű "sssss" hangot adtam ki miközben mutató ujjam a számnak feszítettem. A hatás tökéletes volt. Csend lett. 10 másodpercig, aztán újból nekikezdtek. Másodszor is rászóltam a nagydarab fickóra, aki a tekintetével lesajnált, majd ott folytatta, ahol abbahagyta. Ekkor tüntetőleg 3-4-en kivonultunk gyilkos tekintettel, mert már elegünk volt belőlük, de hát szartak ők magasról az egészre, ezért szép magyarosan elküldtem őket kifelé menet a jó büdös francba (ha jól emlékszem, nem voltam ilyen finom a kifejezéseket illetően).

Sajnos ez rányomta bélyegét a hangulatomra, és kialakult bennem egy vélemény az egész standfürdőt illetően. Másnap inkább aludtunk sokáig, majd délután - jobb program híján - újból ellátogattunk a fürdőbe. Itt kb 1 óra ténfergés után kiváncsi lettem a "fekete lyuk" nevű csúszdára, így leballagtam az alagsorba egy gumikarikáért, és felmentem, hogy egy kalanddal feldobjam a vakációt. Nem is gondoltam volna, hogy tényleg mekkora kaland lesz...

A csúszda egyik kanyarjában az oldalfal magassága fölé kerültem, a gumikarika felém került én meg hasra a csúszdában. Egy-két helyen beütöttem magam, de még volt időm a hátamra fordulni, hogy ne verjem még jobban szét magam. Valemelyest felgyorsulva értem a mdencébe, majd megálltam, hogy bevárjam a félúton elhagyott gumkiarikát, de az csak nem jött. Mondtam az ott dolgozó fürdősnek, hogy hát hogy jártam, de belémfojtották a szót, mert észrevették, hogy ömlik a vér a fejemből. Odakaptam a jobb halántékomhoz, hát sajnos nem hazudtak, folyt a veres patak végig a fejemen. Időközben meghozta a következő lecsúszó az én karikámat is - még jó, hogy neki nem lett baja. A medence szélén leápolták a fejemet, de a doki néni azt mondta, hogy sajna ezt varrni kell. B***ki! Na ez az, ami miatt tudtam ott és akkor, hogy vége a vakációnak. Még a fürdőben jegyzőkönyv, felöltözés, majd mentővel Kanizsára, ahol egy röntgen, három öltés és egy Tetanus után hazamehettem.

Így lett a 4 napos vakációból egy rövid bosszúság-túra. Bár a kaja nagyon finom volt és a szállásra sem lehetett panasz, de hát ez most sajnos mellékes. Ma voltam a kórházban  - már Pesten - kontrollon: azt mondják kicsit látszani fog, de szépen sikerült összevarrni a szemhéjamat, a varratot majd hétfőn ki is szedik.

Megelőlegezve a bizalmat, hogy majd visszakapom az mp3 lejátszóm árát, most indulok és veszek magamnak egy újat.

Zalakaros? Nevermore.